Tóth Krisztina, favorit költőnőm szavaival élve, ‘elkergettük ez az évet is”, noha nem hónak öltözve megy most el. A szokásos év végi számvetés nálam is elérkezett. 2017 változatos és mondhatni a változások és a tanulás éve volt, de semmiképp sem könnyű.
Sok új dolog történt, sok régi dolog zárult le. Több embertől, tárgytól, eseménytől búcsúznom kellett, kitől sajnos örökre, kitől átmenetileg, kitől, nem tudom meddig.
Számos új területen is kipróbálhattam magam és nagyon sokat tanultam-a járulékos tudások mellett, leginkább saját magamról és az elengedésről. Kezd körvonalazódni az irány és az az értékrend, amit az utamnak érzek, mint nő, mint ember, mint sminkes.
Írtam én is két listácskát, az egyik, amit 2017-nek köszönhetek, a másik, amit belőttem 2018-ra.
Otthonka 🙂
Vezetés (akárki, akármit mond, nem egyszerű, viszont egyre jobb és ehhez remek tanárnőt is kaptam) 🙂
Új, nagyon izgalmas és kedves embereket ismertem meg
Jóga (sose hittem volna, hogy bizonyos dolgokat meg tudok csinálni)
Ez a kis blogom
Ti
És ím, a 2018-as kívánság és to do listácskám:
Más priorizálása a dolgoknak, hogy legyen időm és erőm megvalósítani azt a sok szuper ötletet, amit kitaláltunk 2018-ra
Sokkal több sminkelést, workshopot, esküvőt és személyes tanácsadást
Igazán olvasmányossá és klasszá tenni a blogot Nektek és nekem
Kiélvezni a pillanatot (felelőtlenség csak a mának élni, de néha kell) 🙂
Végre újra többet utazni (elég csak 1-2 napokra, de rettentően hiányzik az a más-atmoszférás löket)
Kevesebb vitát, több nevetést
Szeretni és bízni (nem naivan, de mégis valamennyire)
Figyelni a testre és a lélekre (mit szeret és mit nem)
Rendszeressé tenni az olvasást és a sportot
Tanulni és önfejleszteni
+1. Pihenni (higgyétek el, az állandó rohanásban felőrlődnek a dolgok és élvezhetetlenné válnak)
Hát, röviden ennyi. Persze, ha nem teljesül mind, csak egy része, én már akkor is örülni fogok.
Kívánok Nektek tartható és apró élvezetekkel teli Új Évet, amiben elengeditek a már terhes dolgokat, építkeztek az eddigi tapasztalataitokból és befogadjátok az újakat, szelektáltok és megtartjátok azokat, amik nem béklyóként húznak le Titeket!
Végezetül, akkor koccintsatok és öleljetek egy hatalmasat, én pedig ezzel a végtelenül giccses 1000 éves, egy musicalból átalakított Freixenet pezsgő reklámmal (zseniális, imádom!) 🙂 kívánnék Nektek Boldog Új Évet!
Chestnuts roasting on an open fire…valahogy így veszi kezdetét a végső ünnepi készülődés, csak esetleg bejglivel és fadíszítéssel. Egy régebbi blogbejegyzésemet szeretném újra elővenni, mert nagyon aktuálisnak érzem idén, úgy vélem, aktuális.
Karácsonykor legtöbbünk számára kijön a családnak és önmagunknak való megfelelés szúrós érzése, az anyagi gondok (“idén se tudtam megvenni, megsütni , megcsinálni, stb.”), a kapkodás. És sok esetben, az a szomorú tény, hogy évről-évre kevesebb rokon és közeli hozzátartozó ül le hozzánk az ünnepi asztalhoz. Öltözzünk fel csinosan, muszáj megemlítenem az ünnepi sminket, lehetőleg glitterrel :), érezzük magunkat szépnek,
Este a fa alatt, élvezzünk ki minden falatot, kortyot, illatot és színt.Éljünk meg minden beszélgetést, és kicsit engedjük el a mindennapi gondokat, és engedjük be az újonnan érkezőket, hogy klisékkel éljek, legyünk a jelenben, legyünk ott, hiszen nem tudni melyik beszélgetés, vita és nevetés lesz az utolsó.
Kívánok mindenkinek nagyon boldog, színes, ízes, illatos és különleges karácsonyt!
Az online szociális hálóknak valóban megvan az az előnye, hogy olyan emberek munkáját ismerhetjük meg, akikről előtte nem hallottunk és még csak nem is azonos országban élnek. Így “találkoztunk” mi is Szente Melindával. Eleinte a képei varázsoltak el, azokon belül is az a a strukturáltság és lágyság, aminek kettősségét gyönyörűen ötvözi.-Mintha álmodnék-. Elkezdtünk beszélgetni, kedvelőinek számánál már csak a nyitottsága és közvetlensége nagyobb. Kiderült, vannak közös pontok, Bécs az egyik, a nőiesség állandó keresése a dolgokban, és a régi tradíciók szeretete a másik, de a listának közel sincs vége. Sminkesként mindig is érdekelt, hogyan látja a világot egy fényképész. Ismét mélyre mentünk, ezúttal egy nyitott blendén keresztül szemléltük a valóságot.
Kezdeném is a legalapvetőbb kérdéssel, mikor kezdett el benned tudatosulni, hogy mélyrehatóbban szeretnél foglalkozni a pillanatok megörökítésével? Ez egy folyamat volt vagy inkább egy pillanat műve?
Tini korom ota irogatok verseket es akkor meg csak festmenyekkel ragadtam ki azt a mindennapokbol ami megfogott. Festo akartam lenni. Veszettul. Edesanyam jozan esze meggyozott hogy valoszinuleg ehen halnek belole, csinaljam csak szerelembol, hobbikent. Evek teltek el. Az iras es a festes megmaradt, viszont idom egyre kevesebb lett. Az olajfestmenyekhez pedig ido kell. Sok. Probaltam a gyorsitott verziot, akvarellek formajaban, de nem elveztem annyira. Kell hogy legyen sulya annak a festeknek. Kell hogy tudjak meg egy reteget ramazolni, ha ugy tartja kedvem. A szinekrol nem is beszelve. Elenk, suru, kremes, es mindig az esot juttatjak eszembe. Amikor vizes kint a varos vagy a termeszet, pont olyan mint egy olajfestmeny. Legkozelebb nezz korul ilyen szemmel es meglatod mirol beszelek.
30 folott jartam mar amikor elkezdtem fotozni. Addig fenykepezogepem sem volt. Szerelem volt azonnal, mondanom sem kell. A visszajelzesek alapjan pedig ugy tunt, van hozza erzekem. Bar ahogy elnezem a temerdek fotot amit naponta feltoltenek, van boven tehetseg. Es szemtelenul fiatalok… Mindig jo latni eppen mi a trend, de soha nem hagyom magam befolyasolni.
Engem mindig a hangulatok fognak meg. Egy targy, egy pillanat vagy egy ember hangulata. Ez lehet a sajat hangulatom is. Mindenben latok valami szepet. Emiatt ugy erzem magam mintha egy film diszletei kozott setalnek folyamatosan. Mindent egyfajta szuron at latok. Az elkeszult fotokilyen ertelemben a sajat filmem kepkockai.
Milyen megélni a saját filmedet? Mindig belülről főhősként játszod, vagy néha nézőként szemléled?
Mindketto elofordul. Persze az egesz egy erzelmi hullamvasut. Egyszer fent, egyszer lent. Ez igy van jol. Ezert jo megorokiteni ezeket a pillantokat, hogy olykor emlekeztessen arra is, hogy bar szomorusag inspiralt akkor, egy idotlen szepseg szuletett belole. Minden erzest meg kell elni. Az osszeset. A szenvedelyes emberek pedig soha nem hallgatnak. Meg akkor sem ha csendben vannak. Na, ezert fotozom es ezert irok.
Képeidet elnézve látványos, hogy mely színvilágot/tónusokat preferálod, ám a megjelenítést szemlélve, már nagyobb gondban vagyok, ugyanis látok egyfajta kettősséget. Mik motiválnak, mik fognak meg első sorban?
Ket dolog van amit jelenleg imadok a fotozasban. Az epületek reszletei es a noi erzekiseg kifejezese. A csigalepcsok es regi lepcsohazak teljesen elvarazsolnak. Ebedszunetben szendvicset majszolva setalok es amint latok egy nyitott kaput, mar bent is vagyok. Minden megfog. A szinek, a repedesek a falon, a csempek, a korlatok, a kopott lepcsok es a motivumok. Az ablakban piheno viragok, a labtorlok es a csengok formaja. Lehet hogy egy kicsit orult vagyok, de hihetetlen nyugalom szall meg amint belepek egy uj helyre. Ha a buszon ulve latok egy nyitott kaput, a kovetkezo megallonal leszallok. Az elkeszult foto talan vigasz annak, akit megvaratok ilyenkor. A kozeli baratok mar jol ismernek. Tudjak hogy ez a szenvedelyem. A legnagyobb ajandek amit kaphatok toluk, hogy elfogadnak ilyennek. Elnezik hogy neha kesve erkezem es ha egyutt setalunk az utcan akkor bizony neha eltunok.
Ahogy többünknek, a fotózásmellett van másik munkád is. Hogy tudod ezeket összeegyeztetni? Kiélni, megélni? Kapsz támogatást egyéb helyről?
A fotozast nem lehet kikapcsolni csak azert mert eppen az irodaban vagyok. Mindenben van valami szep. Mindenre szeretek racsodalkozni. Ebeszünetben setalok, legtobbszor a mobilommal keszitem ilyenkor a kepeket. Bennem el az iras es a fotozas is. Ha jon egy gondolat, tuti hogy post-it-on vegzi az asztalomon 2 email között. Aztan hazafele kiteljesedik es otthon elnyeri vegso formajat. Akik szeretnek es elfogadjak hogy szerelmes vagyok az eppen adott kornyezetem reszleteibe, a vegsokig tamogatnak. Neha el is tudok veszni ezekben a pillanatokban. Hagyom magam beszippantani, elsüllyedni. Aki nem ismer meg annyira, nem erti miert nezem olyan sokaig a kezet vagy eppen a nyakanak azt az ivet ahol a hajkoronaja kezdodik. Egy szempart orakig neznek ha lehetne. Tudom, hogy mit illik es mit nem, ezert megprobalom nem tolakodoan csinalni. De egy kicsit maskent latom a vilagot. Az en vilagomat. 🙂
Az utazásról még fogunk szót ejteni, de érdemes rólad tudni, hogy Bécsben élsz. Hogyan jött, hogy kiköltözöl és miért pont Bécsre esett a választásod? Valóban, a maga kicsit hűvös, ám elegáns expresszivitása magával ragadó. Mit szeretsz benne a leginkább?
Az ujrakezdest. A lehetoseget. A nyitottsagot. A tamogatast. Azt az erzest, hogy semmi sem lehetetlen. A szabadsagot es a nyugalmat. A varazslatos epuleteket. Hat, ezert koltoztem en ide.
Említetted, hogy az érzékiség megjelenítése számodra nagyon fontos. Mit jelent számodra a nőiesség? Nőnek lenni?
Erot es kihivast. Figyelmet, hogy meglassam minden testreszem szepseget. Elfogadast es megbekelest. Vegtelen türelmet. Egeszseges onkepet. Humort es kacersagot. Onbizalmat. Valtozast. Megmondom oszinten, nagyon fius lany voltam / vagyok. Gördeszkazni hamarabb tanultam meg mint biciklizni. Dobolok es tobbet koltok technikai kütyükre mint sminkre vagy ruhakra. Imadom az egyszeru eleganciat. A legtobb ruham fekete es elvezettel tolt el hogy ebbol a szinbol a legtobbet hozzam ki ami csak lehetseges. Anyagokkal, texturakkal es kivagasokkal jatszadozom. A hajam allitolag a vedjegyem. Valahol tenyleg en vagyok ott minden hajszalamban. Erosek, de rakoncatlanok es mindig kivivjak a kornyezet figyelmet.
Lehet azt mondani, hogy egy vérbeli régimódi-modern nő vagy? Hoztad magaddal a régebbi tradíciók megőrzését? Mesélj erről egy picit. 🙂
Barmennyire is imadom a jelen kor fejleszteseit, en mindig is ugy ereztem, hogy korabban kellett volna megszületnem. Toltotollal irok, kepeslapokat küldok a mai napig a barataimnak. Meg akkor is, ha a valasz Facebookon erkezik… Nem kovetem a divatot, azt eszem es viselek ami kiegeszit kivulrol es belulrol egyarant. A hajamat ezerszer le akartak vagni fodraszok. Szerinted mi tortent? Hat fodraszhoz sem jarok mar. Na jo, egy kicsit hosszura nott, de en ilyennek szeretem. Annyi titkot oriz. Minden mosoly es konnycsepp ott lapul alatta. Minden megosztott elmeny, minden vihar szele es minden nyar napsugara. Hat ezert szeretem.
Van bennem egy kettosseg az elettel kapcsolatban. Neha ugy erzem tul sok idom van, nem is ertem mit kezdhetnek vele. Maskor pedig elszomorit hogy csak ilyen keves jut es nem tudni pontosan mennyi. Nem szeretem a felszines baratsagokat. Annyi mindent szeretnek meg kiprobalni, annyi helyre szeretnek meg eljutni, hogy aki untat hosszutavon, azzal nem tudok mit kezdeni. Adok lehetoseget boven, nyitott ember vagyok es szeretek torteneteket megosztani es hallgatni. Aki valamivel le tud kotni, rogton a szivembe zarom. Lehet az barki. Kortol, nemtol fuggetlenul. Megszeretem. Es meg tobbet szeretnek tudni rola. Keves kozeli baratom van, de ertuk barmit barmikor megtennek.Nem kell sok barat. Legyen az a nehany a valasztott csaladom. Engedjek hogy szeressem oket meg akkor is ha nem akarjak eppen es szeressenek viszont. Lehessunk egymassal oszintek meg akkor is ha faj es adjunk meg minden tamogatast ha azt latjuk ezzel elorebb segitjuk a masikat. Elvezzuk az egyutt toltott orakat, napokat. Eljuk meg oket es toltsuk tele ertelemmel, hogy legyen mire visszaemlekezni, legyen mibol erot meriteni ha nem lehetunk mar a kozelben. Mert mindennek vege van egyszer. Ez az elet csodaja. Amint elfogadjuk es megertjuk mit jelent ez pontosan, a mindennapok uj köntöst kapnak.
Hamarosan beköszöntenek az ünnepek. Számodra mit jelent ez az időszak? Mivel töltöd őket?
Az unnepekben leginkabb azt szeretem, hogy tobb idom van az irassal es a kepekkel foglalkozni. Nem kell sietnem vagy kompromisszumot kotnom mert nincs eleg idom befejezni egy otlet kivitelezeset. Altalaban elutazom Karacsonykor. Iden eppen Velencebe, egy 1950-es regi fenykepezogep tarsasagaban. Ilyenkor kevesbe zsufolt, gyonyoru fenyekkel es a helyiek kimondottan baratsagosak. Koran sotetedik, kodos es meseszep… Persze viszem az osszes tobbi felszerelesemet, de ezzel a regiseggel egy kis nosztalgiat is viszek az amugy is orultem romantikus Velencebe. Szeretek adni. Ahogy a ho esik, mindent beboritva. Ezert fotozom, ezert is kezdtem egy könyvbe, ezert is szeretem a telet. A havas telet. Az egesz ev ott lapul alatta. Megis csendesen, nyugalomban, az eles sarkok eltünnek a puha feher takaro alatt. Ezt szeretnem hatrahagyni a baratoknak es akit megerintenek a fotoim vagy az irasaim. Ezt a puha takarot, ami egy kis idore mindent szebbe tesz.
Képek után jönnek a szavak? Vagy előtte? Amennyiben nem titok, mesélj az éppen születendő könyvedről!
Vegyesen. Es abszolut kiszamithatatlanul. Egyszer csak jonnek es kesz. Ugy erzem a verseket kezdem kinoni… Imadom oket, de valahogy egy nagyobb, atfogobb dologra szantam most ra magam. Nem tudom merre tart, nem tudom meddig tart a lelkesedesem. Most annyit tudok, hogy jonnek a szavak. Neha omlenek ki belolem. Egy-egy oldal utan megnyugszom. Lehet hogy csak ki kell irnom bizonyos dolgokat magambol. Lehet hogy csak az enyem lesz. De az is lehet, hogy könyvve novi ki magat es akkor masok is elolvashatjak. Jo tudni, hogy nincs rajtam nyomas. Azt teszem es akkor ami jolesik. Van hogy hetekig nincs kedvem irni. Es ez igy van jol, mert akkor eppen massal van elfoglalva az agyam.
Mit viszel magaddal az Új évre és melyik batyut hagyod 2017-ben?
A batyukkal az a helyzet, hogy neha jo elovenni egy regit es belenezni mi lapul az aljan. Minden batyuban ott van az eletem az adott evben. Ezert nem hagyom oket hatra es nem is dobom ki oket. Inkabb megorzom oket. Mindenbol lehet tanulni es mindenbol lehet erot meriteni. Csak tudni kell hogyan. Van 38 csodaszep batyum. Tele emlekkel, fajdalommal es orommel. Emberekkel, akiket mar soha nem lathatok es hangokkal amiket mar soha nem hallhatok. Januar elsejen kapok egy 39. batyut az ujevre. Üres lesz meg akkor. Aztan szepen ahogy telnek a napok, egyre tobb minden kerul bele. Egy dolgot tudok biztosan a kovetkezo evrol: kivancsian varom.
Mit üzensz az olvasóknak az ünnepi időszakra?
Hagyjanak idot onmagukra is. Tegyenek meg valamit ami csak nekik fontos. Legyenek tekintettel sajat magukra is, ne csak a kornyezetet probaljak feltetlenul boldogga tenni. Ha el akarnak utazni, menjenek. Ha egyedul vannak, akkor is. Ne varjanak semmivel. Ha van valami amit el akarnak mondani, tegyek meg. Nem kell mindenkinek megfelelni, mert nem is lehet. Elvezzek a szeretteikkel toltott pillanatokat, toltsek meg orommel es maradando beszelgetesekkel. Nincs szebb ajandek a gondosan valogatott szavaknal, amiket nyugalomban a legnagyobb szeretettel es figyelemmel osztunk meg.
Kedves Olvasó! Amennyiben Téged is elvarázsoltak Melinda képei és személye, az alábbi elérhetőségeken tudod felvenni vele a kapcsolatot és munkáiról több információt megtudni. Illetve, általam is üzenhettek neki.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom