fahéj

Home / Posts tagged "fahéj"

Készülődés az ünnepekre- Részletgazdag

Kisteleki Dóra kamaszkori barátnőm. Olykor hónapok is kimaradnak találkozóink között, de két dolog nem változik ez idő alatt sem: viszontlátáskor rengeteget nevetünk, illetve a művei iránt való hatalmas vonzódásom. Mindamellett, hogy cizelláltan megkomponált grafikái szemet gyönyörködtetőek, mindegyik több szálon futó, külön történetet hív életre. Beszippantanak. Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy percek óta állok egy képe előtt és mindig találok rajta valami újat, pedig első ránézésre olyan egésznek tűnt. Dóri grafikái egyfajta utazások a lélek középpontja felé. Mostani beszélgetésünkben fejtegetjük a képeit, őt magát, az illusztrálás művészetét és még sok érdekes dolgot. Fogyasszátok egészséggel! 🙂

  • Középiskolás korunk óta ismerjük egymást, már akkor egyértelmű volt az irány, hogy merre indulsz el. Miért pont a grafika felé vetted az irányt?
Mindig is a rajz/festés volt az alap, valószínűleg az illusztráció műfaja terelt a grafika felé. Ez 18 éves korom körül történt, amikor elkezdtem rátalálni a saját “hangomra” egy Weöres Sándor kötet illusztrálása (vizsgamunka) kapcsán. Útjukra indultak belőlem a pontok, vonalak, formák..és látszott, hogy ami ösztönösen jön belőlem, az a grafika műfajához közelebb áll.
 
  • Biztos vagyok benne, hogy sok ember az illusztrációiddal is találkozott már (Juhász Ferenc vers-illusztrációi, illetve Szabó Balázs bandájának és az Elefánt zenekar zenei illusztrációi, stb.) Miben különbözik maga az illusztráció folyamata egy saját kép megalkotásától? Mennyire vannak átfedések a két “szál” között, esetleg beszélhetünk kicsit az alkotói fantázia gúzsbakötéséről is vagy ezekbe a munkákba is teljes mértékben bele tudod vinni magad?
Egyrészt szeretem az illusztrációnál és az alkalmazott műfajnál hogy kapcsolódási pontokat, közös világnézetet, érzelemvilágot, motívumrendszert lehet fölfedezni két (vagy több) alkotó emberben, és ez nagyon inspiráló. Ennek ellenére néha nehéz összeegyeztetni az elképzeléseket – meg kell felelni a megrendelőnek. Ez a kényszer néha bekorlátoz és ilyenkor sokszor újrakezdem a munkát. A saját képeknél “csak” magamnak kell megfelelni, ez sem mindig olyan egyszerű:)) 
  • Mesélj egy kicsit egy (saját) kép megalkotásának folyamatáról!
Általában van egy kiinduló-motívum, arc és/vagy egy gondolat, probléma, amit meg akarok fogalmazni és onnantól kezdve rakódik rá a sok részlet, összetevő, ami a témával vagy az aktuális élethelyzetemmel, tapasztalásaimmal is kapcsolatos.
  • Műveid kissé álom-szerűek, ám elképesztően részletgazdagok, minden kis szegmens külön történetet mesél el. Vannak kedvenc momentumaid vagy olyanok, amiket átemelsz? Ezek mindig ugyanazt jelképezik, műtől függetlenül?
Abszolút, vannak visszatérő motívumaim, amik az elvágyódáshoz, szabadsághoz köthetőek leginkább ( madarak, tollak, világűr-csillagok, felhők).
A kígyózó vonalak és a pontozás pedig inkább technikai sajátosság.
  • Véleményem szerint, az évek előrehaladtával a műveid és egész művészeted egyre komplexebbek lett. Az összes részlet hogyan áll össze egésszé? Vagy fordítva működik, egészből születnek a részletek?
Változó, régebben egy-egy kis részletből indultam ki – most szeretem előre meghatározni a kép befoglaló formáját, kompozícióját. A lényegi tartalom, már “kész anyag” valahol a tudatalattimban gomolyog szerintem, csak az előhívás néha sokáig tart:)) 
  • Eltekintve attól, hogy legalább 15 éve ismerlek a szeszélyeddel együtt. 🙂 Az a fajta folytonosság és érzelemdús, lágy megjelenítésmód, amit képviselsz, nő jellegzetesség. Mit jelent számodra a nőiesség? Mennyire van/vagy jelen a munkáidban?
Szerintem igazán a munkáimban vagyok jelen. a nőiségemmel és annak minden velejárójával (előnyeivel, hátrányaival) együtt. Az elvárt szerepek súlyától kezdve a saját vágyak megfogalmazásán át, a legtöbb érzelmi kötődésem a képeimen kirajzolódik. Nők között is a nagyon érzékenynek számítok 🙂 Tele vagyok érzésekkel, amiket sokszor nehéz megélni, felvállalni…Van egy csatorna, ahol aztán kiömlenek és elárasztják a papírt :))
 
Nagyon sok nőre felnézek, a közvetlen és a tágabb környezetemben is… az az odaadás, energia, önzetlen jóindulat amivel egyesek rendelkeznek és működnek: lenyűgöző. Amúgy a nőiességről általában ezekre a fogalmakra asszociálok: elfogadás, befogadás, érzelmi nyitottság és támogatás, kedvesség, összetartó erő.
  • Lehet azt mondani, hogy képeid egyfajta szimbolikus utazások a lélek központja felé? 
Legalábbis az én lelkem felé mindenképp 🙂 
  • Vannak ünnepi tradíciók, amiket te is megőriztél vagy újak, amiket magad vezettél be?
Sajnos ilyen szempontból borzasztó hanyag vagyok…Egy ideig a mézeskalács-sütést még beiktattam, de tavaly például még a karácsonyi nagytakarítás is februárra tolódott :))) A szakmából adódik, hogy ez az időszak elég sok munkával jár… de nagyon tudom élvezni és értékelni ha valaki megteremti ezt a jó-kis karácsonyi hangulatot! Tervben van idén egyébként a diós bejgli sütés, az nálunk isteni finom…:)
  • Mit jelent számodra a tél? 
Elég régóta valamilyen szentimentális kapocs fűz ehhez az évszakhoz, de az utóbbi években a rajongásom kezdett alábbhagyni sajnos…
Mindenesetre nagyon szeretem BENTRŐL nézni a hóesést, a havas táj látványa is lenyűgöz, de szörnyen fázós vagyok. Szerencsére a forralt bor képes enyhíteni a helyzeten 🙂
 
  • Mik a tervek az Új Évre? Van olyan ötleted, gondolatod, amit meg szeretnél rajzolni jövőre?
Vannak persze, a részleteket még nem árulom el 🙂 Amire nagyon kíváncsi leszek, az egy olasz képzőművészeti vásáron való szereplés, ez eléggé új terep…Lesz kiállítás is és néhány izgalmas együttműködés is alakulóban van! 
  • Mit kívánsz az olvasóknak az Ünnepekre?  
Mindenkinek azt, amire leginkább szüksége van és amire őszintén vágyik.
 
 
 
 
 
 
Kedves Olvasó! Amennyiben Téged is elvarázsoltak Dóri képei, az alábbi elérhetőségeken fel tudod venni vele a kapcsolatot. És rajtam keresztül is üzenhetsz neki:
 
 

Készülődés az ünnepekre-“Ez a világ egy nyitott blende”

Az online szociális hálóknak valóban megvan az az előnye, hogy olyan emberek munkáját ismerhetjük meg, akikről előtte nem hallottunk és még csak nem is azonos országban élnek. Így “találkoztunk” mi is Szente Melindával. Eleinte a képei varázsoltak el, azokon belül is az a a strukturáltság és lágyság, aminek kettősségét gyönyörűen ötvözi.-Mintha álmodnék-. Elkezdtünk beszélgetni, kedvelőinek számánál már csak a nyitottsága és közvetlensége nagyobb. Kiderült, vannak közös pontok, Bécs az egyik, a nőiesség állandó keresése a dolgokban, és a régi tradíciók szeretete a másik, de a listának közel sincs vége. Sminkesként mindig is érdekelt, hogyan látja a világot egy fényképész. Ismét mélyre mentünk, ezúttal egy nyitott blendén keresztül szemléltük a valóságot.

                           Processed with VSCO with j5 preset

 

  • Kezdeném is a legalapvetőbb kérdéssel, mikor kezdett el benned tudatosulni, hogy mélyrehatóbban szeretnél foglalkozni a pillanatok megörökítésével? Ez egy folyamat volt vagy inkább egy pillanat műve?

Tini korom ota irogatok verseket es akkor meg csak festmenyekkel ragadtam ki azt a mindennapokbol ami megfogott. Festo akartam lenni. Veszettul. Edesanyam jozan esze meggyozott hogy valoszinuleg ehen halnek belole, csinaljam csak szerelembol, hobbikent.  Evek teltek el. Az iras es a festes megmaradt, viszont idom egyre kevesebb lett. Az olajfestmenyekhez pedig ido kell. Sok. Probaltam a gyorsitott verziot, akvarellek formajaban, de nem elveztem annyira. Kell hogy legyen sulya annak a festeknek. Kell hogy tudjak meg egy reteget ramazolni, ha ugy tartja kedvem. A szinekrol nem is beszelve. Elenk, suru, kremes, es mindig az esot juttatjak eszembe. Amikor vizes kint a varos vagy a termeszet, pont olyan mint egy olajfestmeny. Legkozelebb nezz korul ilyen szemmel es meglatod mirol beszelek.

30 folott jartam mar amikor elkezdtem fotozni. Addig fenykepezogepem sem volt. Szerelem volt azonnal, mondanom sem kell. A visszajelzesek alapjan pedig ugy tunt, van hozza erzekem. Bar ahogy elnezem a temerdek fotot amit naponta feltoltenek, van boven tehetseg. Es szemtelenul fiatalok… Mindig jo latni eppen mi a trend, de soha nem hagyom magam befolyasolni.

Processed with VSCO with c4 preset

 Engem mindig a hangulatok fognak meg. Egy targy, egy pillanat vagy egy ember hangulata. Ez lehet a sajat hangulatom is. Mindenben latok valami szepet. Emiatt ugy erzem magam mintha egy film diszletei kozott setalnek folyamatosan. Mindent egyfajta szuron at latok. Az elkeszult fotokilyen ertelemben a sajat filmem kepkockai.

  • Milyen megélni a saját filmedet? Mindig belülről főhősként játszod, vagy néha nézőként szemléled?

Mindketto elofordul. Persze az egesz egy erzelmi hullamvasut. Egyszer fent, egyszer lent. Ez igy van jol. Ezert jo megorokiteni ezeket a pillantokat, hogy olykor emlekeztessen arra is, hogy bar szomorusag inspiralt akkor, egy idotlen szepseg szuletett belole. Minden erzest meg kell elni. Az osszeset. A szenvedelyes emberek pedig soha nem hallgatnak. Meg akkor sem ha csendben vannak. Na, ezert fotozom es ezert irok.

  • Képeidet elnézve látványos, hogy mely színvilágot/tónusokat preferálod, ám a megjelenítést szemlélve, már nagyobb gondban vagyok, ugyanis látok egyfajta kettősséget. Mik motiválnak, mik fognak meg első sorban?
                           Processed with VSCO with a5 preset

Ket dolog van amit jelenleg imadok a fotozasban. Az epületek reszletei es a noi erzekiseg kifejezese. A csigalepcsok es regi lepcsohazak teljesen elvarazsolnak. Ebedszunetben szendvicset majszolva setalok es amint latok egy nyitott kaput, mar bent is vagyok. Minden megfog. A szinek, a repedesek a falon, a csempek, a korlatok, a kopott lepcsok es a motivumok. Az ablakban piheno viragok, a labtorlok es a csengok formaja. Lehet hogy egy kicsit orult vagyok, de hihetetlen nyugalom szall meg amint belepek egy uj helyre. Ha a buszon ulve latok egy nyitott kaput, a kovetkezo megallonal leszallok. Az elkeszult foto talan vigasz annak, akit megvaratok ilyenkor. A kozeli baratok mar jol ismernek. Tudjak hogy ez a szenvedelyem. A legnagyobb ajandek amit kaphatok toluk, hogy elfogadnak ilyennek. Elnezik hogy neha kesve erkezem es ha egyutt setalunk az utcan akkor bizony neha eltunok.

  • Ahogy többünknek, a fotózásmellett van másik munkád is. Hogy tudod ezeket összeegyeztetni? Kiélni, megélni? Kapsz támogatást egyéb helyről?

A fotozast nem lehet kikapcsolni csak azert mert eppen az irodaban vagyok. Mindenben van valami szep. Mindenre szeretek racsodalkozni. Ebeszünetben setalok, legtobbszor a mobilommal keszitem ilyenkor a kepeket. Bennem el az iras es a fotozas is. Ha jon egy gondolat, tuti hogy post-it-on vegzi az asztalomon 2 email között. Aztan hazafele kiteljesedik es otthon elnyeri vegso formajat. Akik szeretnek es elfogadjak hogy szerelmes vagyok az eppen adott kornyezetem reszleteibe, a vegsokig tamogatnak. Neha el is tudok veszni ezekben a pillanatokban. Hagyom magam beszippantani, elsüllyedni. Aki nem ismer meg annyira, nem erti miert nezem olyan sokaig a kezet vagy eppen a nyakanak azt az ivet ahol a hajkoronaja kezdodik. Egy szempart orakig neznek ha lehetne. Tudom, hogy mit illik es mit nem, ezert megprobalom nem tolakodoan csinalni. De egy kicsit maskent latom a vilagot. Az en vilagomat. 🙂

  • Az utazásról még fogunk szót ejteni, de érdemes rólad tudni, hogy Bécsben élsz. Hogyan jött, hogy kiköltözöl és miért pont Bécsre esett a választásod? Valóban, a maga kicsit hűvös, ám elegáns expresszivitása magával ragadó. Mit szeretsz benne a leginkább?

Az ujrakezdest. A lehetoseget. A nyitottsagot. A tamogatast. Azt az erzest, hogy semmi sem lehetetlen. A szabadsagot es a nyugalmat. A varazslatos epuleteket. Hat, ezert koltoztem en ide.

  • Említetted, hogy az érzékiség megjelenítése számodra nagyon fontos. Mit jelent számodra a nőiesség? Nőnek lenni?

Erot es kihivast. Figyelmet, hogy meglassam minden testreszem szepseget. Elfogadast es megbekelest. Vegtelen türelmet. Egeszseges onkepet. Humort es kacersagot. Onbizalmat. Valtozast. Megmondom oszinten, nagyon fius lany voltam / vagyok. Gördeszkazni hamarabb tanultam meg mint biciklizni. Dobolok es tobbet koltok technikai kütyükre mint sminkre vagy ruhakra. Imadom az egyszeru eleganciat. A legtobb ruham fekete es elvezettel tolt el hogy ebbol a szinbol a legtobbet hozzam ki ami csak lehetseges. Anyagokkal, texturakkal es kivagasokkal jatszadozom. A hajam allitolag a vedjegyem. Valahol tenyleg en vagyok ott minden hajszalamban. Erosek, de rakoncatlanok es mindig kivivjak a kornyezet figyelmet.

  • Lehet azt mondani, hogy egy vérbeli régimódi-modern nő vagy? Hoztad magaddal a régebbi tradíciók megőrzését? Mesélj erről egy picit. 🙂

Barmennyire is imadom a jelen kor fejleszteseit, en mindig is ugy ereztem, hogy korabban kellett volna megszületnem. Toltotollal irok, kepeslapokat küldok a mai napig a barataimnak. Meg akkor is, ha a valasz Facebookon erkezik… Nem kovetem a divatot, azt eszem es viselek ami kiegeszit kivulrol es belulrol egyarant. A hajamat ezerszer le akartak vagni fodraszok. Szerinted mi tortent? Hat fodraszhoz sem jarok mar. Na jo, egy kicsit hosszura nott, de en ilyennek szeretem. Annyi titkot oriz. Minden mosoly es konnycsepp ott lapul alatta. Minden megosztott elmeny, minden vihar szele es minden nyar napsugara. Hat ezert szeretem.

Van bennem egy kettosseg az elettel kapcsolatban. Neha ugy erzem tul sok idom van, nem is ertem mit kezdhetnek vele. Maskor pedig elszomorit hogy csak ilyen keves jut es nem tudni pontosan mennyi. Nem szeretem a felszines baratsagokat. Annyi mindent szeretnek meg kiprobalni, annyi helyre szeretnek meg eljutni, hogy aki untat hosszutavon, azzal nem tudok mit kezdeni. Adok lehetoseget boven, nyitott ember vagyok es szeretek torteneteket megosztani es hallgatni. Aki valamivel le tud kotni, rogton a szivembe zarom. Lehet az barki. Kortol, nemtol fuggetlenul. Megszeretem. Es meg tobbet szeretnek tudni rola. Keves kozeli baratom van, de ertuk barmit barmikor megtennek.Nem kell sok barat. Legyen az a nehany a valasztott csaladom. Engedjek hogy szeressem oket meg akkor is ha nem akarjak eppen es szeressenek viszont. Lehessunk egymassal oszintek meg akkor is ha faj es adjunk meg minden tamogatast ha azt latjuk ezzel elorebb segitjuk a masikat. Elvezzuk az egyutt toltott orakat, napokat. Eljuk meg oket es toltsuk tele ertelemmel, hogy legyen mire visszaemlekezni, legyen mibol erot meriteni ha nem lehetunk mar a kozelben. Mert mindennek vege van egyszer. Ez az elet csodaja. Amint elfogadjuk es megertjuk mit jelent ez pontosan, a mindennapok uj köntöst kapnak.

  • Hamarosan beköszöntenek az ünnepek. Számodra mit jelent ez az időszak? Mivel töltöd őket?

    Processed with VSCO with a4 preset

Az unnepekben leginkabb azt szeretem, hogy tobb idom van az irassal es a kepekkel foglalkozni. Nem kell sietnem vagy kompromisszumot kotnom mert nincs eleg idom befejezni egy otlet kivitelezeset. Altalaban elutazom Karacsonykor. Iden eppen Velencebe, egy 1950-es regi fenykepezogep tarsasagaban. Ilyenkor kevesbe zsufolt, gyonyoru fenyekkel es a helyiek kimondottan baratsagosak. Koran sotetedik, kodos es meseszep… Persze viszem az osszes tobbi felszerelesemet, de ezzel a regiseggel egy kis nosztalgiat is viszek az amugy is orultem romantikus Velencebe. Szeretek adni. Ahogy a ho esik, mindent beboritva. Ezert fotozom, ezert is kezdtem egy könyvbe, ezert is szeretem a telet. A havas telet. Az egesz ev ott lapul alatta. Megis csendesen, nyugalomban, az eles sarkok eltünnek a puha feher takaro alatt. Ezt szeretnem hatrahagyni a baratoknak es akit megerintenek a fotoim vagy az irasaim. Ezt a puha takarot, ami egy kis idore mindent szebbe tesz.  

  • Képek után jönnek a szavak? Vagy előtte? Amennyiben nem titok, mesélj az éppen születendő könyvedről!

Vegyesen. Es abszolut kiszamithatatlanul. Egyszer csak jonnek es kesz. Ugy erzem a verseket kezdem kinoni… Imadom oket, de valahogy egy nagyobb, atfogobb dologra szantam most ra magam. Nem tudom merre tart, nem tudom meddig tart a lelkesedesem. Most annyit tudok, hogy jonnek a szavak. Neha omlenek ki belolem. Egy-egy oldal utan megnyugszom. Lehet hogy csak ki kell irnom bizonyos dolgokat magambol. Lehet hogy csak az enyem lesz. De az is lehet, hogy könyvve novi ki magat es akkor masok is elolvashatjak. Jo tudni, hogy nincs rajtam nyomas. Azt teszem es akkor ami jolesik. Van hogy hetekig nincs kedvem irni. Es ez igy van jol, mert akkor eppen massal van elfoglalva az agyam.

  • Mit viszel magaddal az Új évre és melyik batyut hagyod 2017-ben?

A batyukkal az a helyzet, hogy neha jo elovenni egy regit es belenezni mi lapul az aljan. Minden batyuban ott van az eletem az adott evben. Ezert nem hagyom oket hatra es nem is dobom ki oket. Inkabb megorzom oket. Mindenbol lehet tanulni es mindenbol lehet erot meriteni. Csak tudni kell hogyan. Van 38 csodaszep batyum. Tele emlekkel, fajdalommal es orommel. Emberekkel, akiket mar soha nem lathatok es hangokkal amiket mar soha nem hallhatok. Januar elsejen kapok egy 39. batyut az ujevre. Üres lesz meg akkor. Aztan szepen ahogy telnek a napok, egyre tobb minden kerul bele. Egy dolgot tudok biztosan a kovetkezo evrol: kivancsian varom.

  • Mit üzensz az olvasóknak az ünnepi időszakra?

Hagyjanak idot onmagukra is. Tegyenek meg valamit ami csak nekik fontos. Legyenek tekintettel sajat magukra is, ne csak a kornyezetet probaljak feltetlenul boldogga tenni. Ha el akarnak utazni, menjenek. Ha egyedul vannak, akkor is. Ne varjanak semmivel. Ha van valami amit el akarnak mondani, tegyek meg. Nem kell mindenkinek megfelelni, mert nem is lehet. Elvezzek a szeretteikkel toltott pillanatokat, toltsek meg orommel es maradando beszelgetesekkel. Nincs szebb ajandek a gondosan valogatott szavaknal, amiket nyugalomban a legnagyobb szeretettel es figyelemmel osztunk meg.

Kedves Olvasó! Amennyiben Téged is elvarázsoltak Melinda képei és személye, az alábbi elérhetőségeken tudod felvenni vele a kapcsolatot és munkáiról több információt megtudni. Illetve, általam is üzenhettek neki.

https://www.instagram.com/melinda.szente/

https://www.facebook.com/melindaszentephoto/

Ünnepi ráhangolódás 1. – az apró gesztusok

www.today.com

 Decemberrel együtt bejött a hidegebb idő is. Részemről nem bánom, ezzel még ünnepibb a hangulat, ami most már bennem is kezd alakulni.
Megjelentek a karácsonyi dalok, illatok és talán, talán az emberekben is megjelent a figyelmesség mások iránt. Legalábbis a facebook és a többi social felületen megjelenő posztok ezt mutatják. Hogy rácáfoljak a “persze, mert csak a média közvetíti ezt” -re, ma velem két kedves gesztus is megesett.

Az egyik, hogy nagyjából 5 évvel ezelőtt megjegyeztem anyunak, hogy 8 éve már, hogy nem kapok adventi naptárat sem…Azóta minden december elején vár engem egy. Gyerekes csacskaság, de én imádom! 🙂 A csoki, ami benne van rendszerint pocsék, de maga a meglepetés öröme feldob. Mert, én szeretem a meglepetéseket! Amikor valaki meglep valamivel, kis aprósággal is az annyit tesz, hogy időt szánt rád, gondolatot szánt rád, szeretetet szán rád, ami mindenképpen megtisztelő. Sosem értettem azt, aki nem szereti a meglepetéseket. Nem a meglepetés maga a lényeg, hanem a gesztus és a szándék. Szóval, én mindig örültem a meglepetéseknek. 🙂

A mai másik gesztus a pékségben történt. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok nagy kenyér fanatikus, az egyéb péksütikkel más a helyzet, de nekik sok esetben szándékosan parancsolok megálljt! 🙂 Ellenben a kenyérrel más a viszonyunk. Őt ugyanis csak frissen eszem meg, ezért viszonylag ritkán fogyasztom. Nos, találtam egy pékséget egy pár hónapja, ahol isteni igazi kovászos kenyeret lehet kapni. Levegős, ropogós és sok esetben meleg még.

Ma betértem oda, ahol megvettem a kis cipócskámat, de 3 másik fajta is volt még ott, az eladó fiú a kemencéből akkor kivett kenyérre mondta, hát ez kicsit lapos lett. Lehet látta rajtam, hogy a lapos kenyerekre utazom, kérdezte, hogy elviszem-e ezt. Persze az első gondolatom az volt, hogy naaa, mindjárt rám sózzák 20 Ft-tal olcsóbban, a srác viszont becsomagolta és mondta, fogyaszd egészséggel. így most van két ropogós, szuper finom, meleg cipóm. 🙂

Az ajándékozást, mint gesztus és mint hagyomány nem csak az ünnepeknek kellene, hogy része legyen. Sosem néztem az ajándék pénzbeli, akár adtam, akár kaptam. A lényeg, hogy csupa szeretettel adjuk. 

Talán, részben ezek az apróságok azok, amik meleget csempésznek a rohanó hétköznapokba.                             

 

Nos,  mára ennyi, megyek takarítani és a nap következő részére a következő lesz a szlogenem. 🙂

www.pinterest.com